A marcali zeneiskola fúvóstanárai valamennyien sokat tettek a fejlődésért. Horváth Endre, Varga Lajos, Bogdánfalvi Zoltán, Koroknai János, Tóth Attila tanár urak régebben, Török Ferenc, Sárkány Zsolt, Sasfalvi Gábor tanár urak napjainkban, akik még be is ültek, és ülnek ma is, nem egy alkalommal segíteni, együtt muzsikálni tanítványaikkal. A szülők, a hozzátartozók hatalmas áldozatokkal alkalmazkodtak az együttes minden elfoglaltságaihoz, a hétvégi állandó fellépésekhez, a fesztivál rettentő bonyolult házigazdai teendőihez, programjaihoz, az utazásokhoz. Ahogy ma is, mindig is sokan segítették a háttérből a működés minden formáját. Nevük felsorolása jelen esetben lehetetlen is volna. Meg kell említeni, azonban minden tisztelettel, Nagy Lajos az általános iskola, elhunyt igazgatójának nevét. Az igazgató úr személye elválaszthatatlan a zenekar, a fúvóstalálkozók és az egyesület történetétől, ugyanúgy ahogy Dr. Völgyi Zoltáné „Zsuzsanéni” a marcali Zeneiskola néhai igazgatónőjének neve sem. Nem feledkezhetünk meg Bárdos János valamikori tanácselnök, később polgármester személyéről sem, aki minden személyével nagyon sok évig segítette, támogatta magánemberként is a törekvéseket.

A zenekar nyári programjaiban minden évben ott volt a fúvóstalálkozó, nem csak résztvevőként. Házigazdaként egyre több és több résztvevőt fogadott. Kialakult egy hazai zenekarokból álló „törzsgárda” akik minden évben eljöttek. És voltak zenekarok, szerte az országból, akiknek csak egy-egy alkalommal jutott lehetőség a résztvételre. Saját zenekarunknak így széleskörű hazai kapcsolatai alakultak ki. 1991-ben megjelent az első külföldi vendégzenekar is, majd 94-től rendszeresen minden évben külföldi zenekarok is résztvevők voltak. 1998-tól a több éve nagyszámú és egyre növekvő külföldi résztvevők száma miatt, a találkozó neve Balatonkeresztúri Nemzetközi Fúvószenekari Találkozó lett. A leglátványosabb attrakció minden évben az un. vízizene. Ekkor minden zenekar, mazsorett csoport a Balaton vizében zenél és táncol, külön-külön és együtt 3-4 számot játszanak el. 2002. évben 680 fő zenélt egyszerre a Balaton vizében, mely Guinnes rekord lett. 2006 évben, sorrendben a XXIII. találkozó zajlott, most is az eredeti régi tradíció szerint. Délelőtt menetzene, térzenék a községek különböző pontjain, délután közös térzene. Mindössze annyi változott, hogy míg 20 -25 éve a strand füvén zajlottak az események és 50 – 150 embert szórakoztatott a fúvószene, napjainkban hatalmas színpadon, impozáns fesztiválsátorban, professzionális technikai körülmények közt, sok ezer ember életébe kerül bele a nemzetközi fúvósélet rettentő színes világa. Kolber István a Balaton Szövetség elnökeként mondta egy fesztivál nyitó beszédében: „miközben Keszthely és Siófok azon vitatkozik, hogy melyikük a Balaton fővárosa, aközben ezeken a július végi hétvégeken minden kétséget kizáróan Balatonkeresztúr és Balatonmáriafürdő a Balaton kulturális fővárosa.”

Nemzetközi kapcsolatokról külföldi utakról Hajas Béla a következőket mondja el: „1990-ben utaztunk első külföldi vendégszereplésünkre az olaszországi Oggionoba, majd ugyan ebben az évben még két alkalommal Németországba, Grimmába és aztán majd egy ottani meghívásból adódóan, első alkalommal Hamburgba – Bergedorfba. Ez utóbb utazás azonban minden későbbi fejlődést, lehetőséget meghatározott. Hozott egy igazi őszinte baráti kapcsolatot, segítő kezet nyújtva, mely sok területre kiterjedt. Zenei anyagokat, hangszereket, szervezői ismereteket, kaptunk, a civil élet kialakításában adtak tanácsokat. Kaptunk igaz barátságokat, melyeket tartalommal tudtunk megtölteni. Kitárult a világ, nemzetközi kapcsolataink minden részét igyekeztünk kihasználni, megtanulni mindent, amit csak lehet ezek révén. Megpróbáltunk minden meghívásnak eleget tenni, így hirdethettük a magyar fúvóskutura és településeink jó hírét Svédországban, Ausztriában, Franciaországban, Lengyelországban, több alkalommal Németországban, azon belül is több tartományban, Spanyolországban, Svájcban és Olaszországban. Jártunk külföldön a települések testvér települési kapcsolatai révén is”

Mindezek ismét a gyors intenzív fejlődést hozták, ekkor már nem csak a szakmai munkában, hanem a közösségi életben is. 1998-ban megalakult a zenei kulturális egyesület Balaton M. & K. Amatőr Kulturális Egyesület néven, melynek tagjainak száma jelenleg 75 fő. A zenekar is ekkor vette fel jelenlegi, és várhatóan végleges nevét: Balaton M. & K. Együttes Fúvószenekar és Majorette csoport.

Az egyesület célja: a fúvószenei kultúra megalapozása, a környék amatőr zenészeinek összefogása, tudásuk fejlesztése, szabadidejük hasznos eltöltése, közös zenei élmények nyújtása, a zene útján kapcsolatteremtések, a magyar és európai kultúra ápolása, fúvószenekarunk, mazsorett csoportunk és a Marcato Ütőegyüttes működtetése.

A zenekarnak az elmúlt 30 évben több mint 130 tagja volt. Célja mindig is ugyan az volt. Tagjai legyenek részesei az együttzenélés örömének, interperetációk útján üzeneteket közvetítsenek, a felhangzó tapsok az egyének számára a siker élményét a közösség számára az összetartozás egyre erősödőbb érzését produkálják. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején még eretnekségnek számított az a zenei stílus, nem csak fúvószenei körökben, amely stílus útján abban az időben elindult a zenekarunk. Ma azt mondhatjuk élen járó volt a törekvés, hiszen szinte valamennyi magyarországi zenekar mára képviseli ugyan ezt a stílust is. A cél a szórakoztatás, a könnyebben is befogadható zene, fúvószenekarral is előadható változatának népszerűsítése volt, megfelelő szakmai igényesség mellett. A sok szórakoztató zene mellett azonban voltak pillanatok mikor a szakma más szempontjai domináltak. 2002-ben a Kulturával a nyugat Kapujában c. összművészeti országos fesztiválon és versenyen, Somogy Megye képviseletében a Szolnoki döntőn, a zsűri külön elismerését kapta a zenekar.

előző oldal következő oldal